Zárcsere érdekességek

AJTÓNYITÁS, ZÁRSZERELÉS, ZÁRCSERE ÉJJEL – NAPPAL 06-20-611-99-26

Az ajtózárak története

Valójában egy különleges megközelítésben kell a zárak történetéről beszélni. Közel olyan, mint a tyúk vagy a tojás esete. Ha nem létezett volna már az őskorban az uralkodó ösztön, hogy az erősebbek elvették a gyengébektől a megszerzett vagyonukat a húst, állatbőrt, vagy vadászfelszerelést, akkor nem kényszerült volna az ősember elzárnia, megóvnia megszerzett vagyonát.
Így elmondhatjuk, hogy a zár fogalma, szinte egyidős az emberiséggel, a rablás és a lopásé pedig egyidős a zárral.
A mai napig vannak emberek akik a zárak tökéletességén munkálkodnak, hogy minél nehezebben nyitható zárak kerüljenek az ajtókra, s vannak emberek, akik azon dolgoznak, hogy minden zárat feltörjenek. A két szakma örök rivalizálása míg az emberiség létezni fog, fennáll.
A kezdetekben a zárak fából készültek, nyílván ezek a kezdetleges szerkezetek könnyen feltörhetők voltak fizikai erővel, ám valamiféle minimális biztonságot mégis nyújtottak. Azt mondhatjuk, hogy maga a tudat, miszerint otthonuk zárva volt nagyobb megnyugvást adott az ősembernek, mint valójában az a biztonság, amit a zárak nyújthattak.
A fémek megjelenése áttörést jelentett a zárak készítésében, itt már az egyszerű fizikai erő kevésnek bizonyult a feltöréséhez.
A gazdag Római Birodalomban sokat törődtek az értékek biztonságával, ebben a korszakban a zárak is nagyot fejlődtek. Mivel a rómaiak nem szekrényben, hanem ládákban tartották az értékeiket, a vasveretes ládák és azok zárjai igen furfangosan voltak megoldva. Ráadásként ezek a ládák vaspánttal a padlóhoz voltak rögzítve. Így születtek meg a mai széfek ősei.
Kosztümös filmekben láthatjuk, hogy némely római polgár övén kulcs lóg. Ez egy fajta pszichológiai hatásnak számított a rómaiaknál, akinek az övén kulcs lógot, oda nem volt érdemes betörni, mert „modern” zár védte értékeit.
Ezzel párhuzamosan egyre jobban elterjedt a zárak használata, és egyre kifinomultabb zárszerkezeteket készítettek, ami az évszázadok alatt iparosmunkává nőtte ki magát. A rómaiak zárszerkezete, amit sárgarézből készítettek, több mint ezer éven át a technológiát tekintve semmit nem változott.
Az egyik legrégebbi zárszerkezet, amit a mai napig modernnek és használhatónak ismer el a szakma is, a Yale féle zár, amit a feltalálója 1860-ban kezdett el forgalmazni.
Annak ellenére, hogy századunkban már az elektronikus zárak is megjelentek, elmondhatjuk, hogy a mechanikus zárszerkezetek alapjait még a Római Birodalom idején találták fel.